Ozziapus - Egy apa kalandjai fejjel lefelé

Voltunk ma benn a ANZ-ben, a céges hozzáférést megcsinálni. 5 perc volt. És öt napon belül küldik a céges bankkártyát. A szinét persze kiválaszthattam, itt már öt féle variáció jár alapból. Továbbá az is nagyon érdekes, hogy minden sarkon van egy pláza, továbbá út közben 1000nyi bolt. Persze látni olyat is ami bezárt, meg van romos épület is, de az átlagos plázákban az emberek rendesen költenek. Ja és van ALDI is ami nagyjából a legolcsóbb. Kicsit a magyar árak alatt, néha a magyar árak felett… persze ez hamarosan elmúlik remélem, hogy a dolgokat ahhoz viszonyítom… Ja meg az milyen, ha egy vásárlói kártyát csináltatsz, mint a TESCO-s, csak itt már az első vásárlás után visszaadnak 25 AUD-ot, vagy 10-et. Az autósboltban pl. tízet, a kajboltban 25-öt… csak úgy mert regisztráltál náluk…

Bocs mindenkitől aki észreveszi, de van sok huba az irományban, mivel a laptop angolra van telepítve, és minden angolul fut, én meg lusta és igénytelen vagyok ezért vannak hibák. Szóljatok ha van egymillió   Csupán védekezésül, ezt a repülőn találtam.

Éjjel amikor hazajöttem eső után, szépen húztak a csigák az udvaron. Most meg az ablakból látok egy olyan madarat a szomszéd kerítésen amilyet még nem is láttam.

Tegnap este pedig véletlenül ráléptem vagy 2-3 minimum 5-6 centis csótányra…

A kocsit úgy átnéztük, hogy abban Huntsmen biztos nincs…

Szombaton és vasárnap legózni voltam… illetve szombat este hivatalos voltam egy welcome party-ra, ami nagyon jól sikerült. El is vittek este féluton haza ahol a kocsimat hagytam… igen ám de a telóm teljesen lemerült, tartalék akksi a kocsiban, a kocsi a garázsban, a garázskulcs a házban.

Találjuk ki hogy jutok be egy lezárt és őrzött épületbe ahol még azt se tudom melyik apartmanban lakik akihez jöttem…

Ekkor jön a járőr – mármint a ház biztonsági személyzete -, egy életem egy halálom én ezt megpróbálom… Mondom, hogy a barátom itt lakik, de nem tudom felhívni, mert lemerült a telefonom

- Itt a telefonom, használja kérem…

- Sajnos nem tudom a számát fejből.

- Hát akkor felkísérjük az apartmanhoz, mondja a kolléga.

- Ez szuper lenne, válaszolom – ellenben elképzelésem sincs melyik az ő apartmanja – a házban mondjuk 2-300 lakás van minimum.

- Akkor odaadom az akkumulátorom, mondom köszönm, de nem kompatibilis…

- Semmi gond jöjjön be velünk a biztonsági központba és ott elrendezzük, van töltőm.

- OK.

Bemegyünk a portára, az egyikük küzd egy darabig a töltövel, megkérdem megengedi-e, hogy én bedugjam. Már pattan is fel a helyéről, üljek oda. Nos rögtön 2 monitor kb. 60 kamera képét látom, miközben összerakom.

- Itt marad? Mi mennénk még egy kört, figyeli addig a monitorokat?

- Hááát – és itt előjött a keleteurópai “félsz” – nem lehetne, hogy maradnak?

- Miért is ne… uhhh… – úgy belegondoltam, ha a rendőrség épp arra járna és meglátna engem ahogy a telefonom nyomogatom és sehol a két őr… és egyedül ülök a biztonsági területen vajon mi történne…, mert ezek itt hagynának engem símán a számítógépekkel, kamerákkal, telefonokkal, töltőkkel magamra…

Amíg a telefon magához tért beszélgettünk egy kicsit. A szokásos dolgokról… Igen a magyarok jó focisták… igen a Puskás az igen. Ott milyen nyelven beszélnek, németül? Láthatóan érdekli őket. Vagy 10 percet dumálunk amíg a telefon összeszedi magát annyira, hogy tudjak hívni. Komolyan sajnáltam, hogy el kellett jönnöm. Olyan jól dumáltunk.

Másnap vagyis vasárnap semmi extra.. kivéve az esti vacsorát – most épp törököt, illetve ezt:

Igen ez Sydneyben van, nem Budapesten… Bezony ám! Benn kürtős kalácsot lehet venni, vagy 15 félét, persze kóstolni is lehet és van sok-sok sütemény is. Mint egy rendes magyar cukrásztában. A különbség csupán annyi, hogy kínaiak szolgálnak ki… Az ize pedig teljesen azonos.

Illetve egy jótanács kerüljük a régi házakat. Hogy is mondjam érdekesek. Ha az ember az amúgy szép falak és padlókat lát nem is sejti mi van mögötte… mondjuk az biztos, hogy a kőműves derekát kímélte, ugyanis knokrétan nem vakolta be a falat a padlóig… amit meg levakolt az mint az ökörhugyozás

Azért az elég klassz, hogy itt még legózásból is lehet élni. Persze nem személyes tapasztalata a hétvégének, csak “úgy” hallottam. És annyit hallgattam, hogy ráment a szombat, meg a vasárnap is.

No a mai nap azért rám jellemzően alakult. Reggel folytattam a takarítást – mert ugye a tisztaság egyéni fogalom… no mindegy. Anyukám valószínűleg úgyse hiszi el, hogy napok óta ugyanazt a 3×3-as fürdőt pucolom. Pedig de. Ellenben hovatovább délben, elindultunk autót venni, de csak kanadai dollár, és euró volt nálam. Mert ugye ausztráliában vagyok. Nade.

Van ugye a váltási díj mindenhol, ami normális – itt azért 200 USD-t 12 AUD-ért váltanak, plusz nem túl jó árfolyammal. Nade Julie elmondta, hogy a bankban ingyen váltanak, ha van ott számlád. Szóval gyorsan ANZ fiók, Tsókolom, jöttem 15.000 km-ről szeretnék bankszámlát nyitni. Jajj de jó, mondja a fiókvezető, és tud rólunk valamit? Hát mondom és előveszem a telefont on-line már előkészítettem a számlát itt vannak az adatok.

Átveszi a telót, úgy 2,5 percet kattingat, majd azt mondja. Van itt egy jobb számlacsomag nem akarja inkább azt? 0 aud vezetési díj, 0 aud utalás havonta egy, 0 aud a készpénzfelvétel, 0 aud a kártya (dombornyomott maestro) ára. Mondom de. De jó – válaszolja, és akkor ugye ahogy jelezte félretesz minden hónapban 10 aud-ot zűr esetére? Mondom ha ezen múlik persze. Akkor már csak egy dolgot kellene eldönteni milyen színű kártyát szeretnék, ugyan válasszak már ki egyet, itt vannak a variációk is. Megtörtént, a fekete volt a legelegánsabb.

Kiváncsi vagyok mikor ér ide a lakásba a kártya. Aztán meg, remek megvagyunk mindennel, írd és mondd 10 perc alatt 1 azaz EGY papírt aláírtam, megnézte az útlevelem, de le se másolta – btw az összes megnevezés magyarul van az útlevélen hehe, nyilván mindenki mindenhol, mindíg tud magyarul…

Anyway… váltás a fiókvezető feláll odakisér a pénztároshoz, és mondja neki, hogy az úr az új ügyfelünk és váltani szeretne, mosoly búcsú, kedves aranyos. A pénztáros néni ellenben nem azt az angolt tanulta amit én – vagy persze fordítva – de mindent megbeszéltünk, viszont sikeresen félreértettük egymást amiért ő kért bocsánatot, de végül is kétszer annyit dolgoztattam mint kellett volna. Ugyanis a bankban símán megy párezer kanadai dollár és pár száz euró egy lépésben történő konvertálása … Atya ég pontosan 1 aláírás kellett és máris a számlámon a pénz. Technikailag ugyanis ő nem váltotta – mivel 0 aud volt a költség, csak beraktuk a dollárt…. na itt egy pillanatra megfagyott a levegő, mondom magamben ebből nem lesz kocsi, ha a kártyára várni kell. Erre a válasz… jajj dehogy máris adom a pénzt, hiszen az öné. Hát ja. megkaptam a cash-t usgyé Ali-hoz. Hát Ali bezony nem beszélni a csodás arab nyelvén kívül semmit, de szerencse hogy Juszuf viszont arabul és angolul is tudott. Kb. 2 perc alatt átnéztük a kocsit, a fiam kipróbálta. Tetszett nekünk. Juszuf mondta Alexre, hogy a fiam  Mondom neki nem, de ezek szerint ilyen rosszul nézek ki… persze mosolyogva. Juszuf elsápadt, majd 3 percig bocsánatot kért, hogy nem akart megbántani.  Aztán ellenőriztük a motorszámot – ami persze stimmelt – a biztonság kedvéért magyarul, elvégre ők meg arabul nyomták egymás közt. Hát Juszuf szeméből patagzott a könny! Olyan vicces volt magyarul hallani a HONDA LEGEND motorszámát… Mondom neki, ha már ő ilyen jól szórakozott akkor legyen szives olvassa már fel arabul és tényleg marha jó vicc… de komolyan érdemes kipróbálni, egyébként a 0-ra nincs szavuk, azt az olaszból vették át….

Ja persze alkudoztunk is, mert azt többszörösen kell, főleg arabokkal. Persze hogy engedtek az árból, így aztán 450.000 hufnyi AUDért lett 98-as Honda Legendem…

Alex indult melózni, én meg haza… háháháhá… naná hogy beszart a GPS a telómban… Végül csak 20 km-t mentem rossz irányba… de legalább megvolt a gyakorlás is. Így aztán 60 kilométerről vettem autót. De milyen szuperet… még hazaérkezés után másfél órát szeretgettük… ja ha két pasi és egy autó édeshármasban marad…

Az autóhoz járt egy arab zenei cd…. az biztos, hogy nem leszek nagy rajongó.

ps. miközben vártam a megmentőmre, a FB-n posztoltam, hogy elvesztem, és a helyet ahol elvesztem. Na úgy kb. 1,5 percen belül kérdezi az az ausztrál ismerősöm akivel még nem is találkoztam az életben – csak elektronikusan- hogymi a baj? Kell segítség… tudja hol a fenében vagyok, ott el lehet veszni…

Ezek után, ha már 4 étterem és egy benzinkút közelében voltunk bementünk vacsorázni. Azt a kedves kiszolgálást amit kaptunk… csak a László Tanyában a XVIII. kerületben lehet kapni.

Azért örülök, hogy nem hónapokkal késöbb állt meg a régi blog... így sokkal kevesebb meló van a másolással, de a spamszürő állandóan blokkol, mondván túl gyakoriak a bejegyzések... 

Mert most kellsz lassan és ma van a szülinapod.

Ilyenkor a szomszéd szobában is messze van az ember… hát még 15.000 km-re…

Sej haj.

Igen a tisztaságról mindenkinek más a véleménye, szóval reggel gyors fürdőszoba takarítás. Itt is ugyanazok a tisztítószerek vannak mint otthon a design azonos, a név néha más. De van Windex.

Kezdtem a zuhany a mosdó és a wc vizkőmentesítésével, majd a tükör lemosásával. Rögtön szebb lettem, és kiderült a látásom se romlott el.

Majd a szép tiszta fürdőben…

Utána gondoltam irány a CBD és miután telefont is vettem, bank biztosító… csak az idő szalad és a kommunikációs ablak is előkerült – érthetőbben otthon is ébren vannak meg én is fenn vagyok, plusz egy remek 22-es csapdája.

Ugyanis a telefont aktiválni kell a neten. Ja és útlevél is kell hozzá, meg lakcím, ezért nem jött össze elsőre, se papírok nem voltak nálam se a címet nem tudtam. Ok. De a mobilon aktiválás elött nincs net, tehát újra haza, aktíválás… ekkor már kettő, negyed három volt, amiből látszott, hogy nem lesz már CBD.

Legalább délután tudok autót keresni.

Este 11-re éjfélre meg is volt. Remélem sikerül megvenni. Elég sok szempontnak kellett megfelelni, hogy kiválaszthassam a megfelelőt. Regisztrációs adó, műszaki érvényesség, típus, ár, futott km. etc. etc. közben neten egyeztetés a feleséggel…

aztán újabb ájult alvás… jetflug vagy mi

6.15 érkezés

Esküszöm nem emlékszem, hogy csak simán kisétáltam, vagy volt valami.

6.25

Csomag sehol, persze pont ezért nem rohantam le a gépről

6.28

Csomag megjött, sértetlennek tűnik… Már épp keresem a telót, hogy kapcsolatot keressek amikor megjöttek értem 

6.50

Tengerpart. Homokrajz – gratulálok az aranyhoz – irány a szállás

7.30

Szálláson, Julie kedves ázsiai, a szoba szuper vonatra néz, világos, és többé kevésbé tiszta. A tisztaság mindenkinek mást jelent.

x.xx

Zuhany, majd Ájult alváskezdemény

15.30

kómás ébredés

15.32

fejfájás + kómás ébredés

15.40

koválygás a szobában

16.00

Irány a bolt. Első bevásárlás. Gyalog 5 percre. Hátizsákkal, pénzzel, de iratok nélkül.

16.25

Ülök a tenger partján és bámulok ki a fejmből – jó jó nem igazi tengerpart, egy öböl csak, de sós a vize. Rendezett közpark kb. ugyanannyi szeméttel mint bármelyik közpark pesten. Csak annyi a különbség, hogy itt minden szemét új. Tehát a takarítók gyakran és alaposan pucolják a parkot. Láttam vagy 10 Barbit, mindegyik szép volt. De látszik rajtuk, hogy nem dísznek vannak.

17.00

Első vásárlás. Ez leginkább egy örömvásálás volt, mérsékelten takarékosan de bevásároltam, kaja, narancslé, kakaó, spam, sonka sajt, tisztítószerek, tusfürdő etc. és igen!!! VAN WINDEX! Ami mindenre jó. Aki látta a Bazi nagy görög lagzit az tudja, aki nem az nézze meg, mert a Windex a lényeg a többi nem számít.

18.00

Otthon. Skype. Családi egyeztetés, és mint várható volt az árak bizony vagy azonosak vagy olcsóbbak, csak egy két dolog drágább pár száz forinttal mint az otthoni Aldi. BTW itt is van Aldi ott minden olcsóbb, de még talponjáró vagyok tehát minden messze van. De tényleg, 5-10 km simán van.

xx.xx

Újabb alvás.