Szombaton és vasárnap legózni voltam… illetve szombat este hivatalos voltam egy welcome party-ra, ami nagyon jól sikerült. El is vittek este féluton haza ahol a kocsimat hagytam… igen ám de a telóm teljesen lemerült, tartalék akksi a kocsiban, a kocsi a garázsban, a garázskulcs a házban.
Találjuk ki hogy jutok be egy lezárt és őrzött épületbe ahol még azt se tudom melyik apartmanban lakik akihez jöttem…
Ekkor jön a járőr – mármint a ház biztonsági személyzete -, egy életem egy halálom én ezt megpróbálom… Mondom, hogy a barátom itt lakik, de nem tudom felhívni, mert lemerült a telefonom
- Itt a telefonom, használja kérem…
- Sajnos nem tudom a számát fejből.
- Hát akkor felkísérjük az apartmanhoz, mondja a kolléga.
- Ez szuper lenne, válaszolom – ellenben elképzelésem sincs melyik az ő apartmanja – a házban mondjuk 2-300 lakás van minimum.
- Akkor odaadom az akkumulátorom, mondom köszönm, de nem kompatibilis…
- Semmi gond jöjjön be velünk a biztonsági központba és ott elrendezzük, van töltőm.
- OK.
Bemegyünk a portára, az egyikük küzd egy darabig a töltövel, megkérdem megengedi-e, hogy én bedugjam. Már pattan is fel a helyéről, üljek oda. Nos rögtön 2 monitor kb. 60 kamera képét látom, miközben összerakom.
- Itt marad? Mi mennénk még egy kört, figyeli addig a monitorokat?
- Hááát – és itt előjött a keleteurópai “félsz” – nem lehetne, hogy maradnak?
- Miért is ne… uhhh… – úgy belegondoltam, ha a rendőrség épp arra járna és meglátna engem ahogy a telefonom nyomogatom és sehol a két őr… és egyedül ülök a biztonsági területen vajon mi történne…, mert ezek itt hagynának engem símán a számítógépekkel, kamerákkal, telefonokkal, töltőkkel magamra…
Amíg a telefon magához tért beszélgettünk egy kicsit. A szokásos dolgokról… Igen a magyarok jó focisták… igen a Puskás az igen. Ott milyen nyelven beszélnek, németül? Láthatóan érdekli őket. Vagy 10 percet dumálunk amíg a telefon összeszedi magát annyira, hogy tudjak hívni. Komolyan sajnáltam, hogy el kellett jönnöm. Olyan jól dumáltunk.
Másnap vagyis vasárnap semmi extra.. kivéve az esti vacsorát – most épp törököt, illetve ezt:
Igen ez Sydneyben van, nem Budapesten… Bezony ám! Benn kürtős kalácsot lehet venni, vagy 15 félét, persze kóstolni is lehet és van sok-sok sütemény is. Mint egy rendes magyar cukrásztában. A különbség csupán annyi, hogy kínaiak szolgálnak ki… Az ize pedig teljesen azonos.
Illetve egy jótanács kerüljük a régi házakat. Hogy is mondjam érdekesek. Ha az ember az amúgy szép falak és padlókat lát nem is sejti mi van mögötte… mondjuk az biztos, hogy a kőműves derekát kímélte, ugyanis knokrétan nem vakolta be a falat a padlóig… amit meg levakolt az mint az ökörhugyozás
