Reptér hármasban, gyerekek a versenyen … a legjobb így mindenkinek. Nagyon utálom az érzelgős búcsúkat, mert szerintem csak nehezítik az egészet. De nincs mese meg kell tenni, ráadásul tartani kellett magamat, mert hát. Tudom, hogy olvasod akkor is 
Köszönhetően a Qatar – tényleg öt csillagos kiszolgálásának – és az on-line technikának kb. 3 perc a check in. És kiderült, hogy az otthoni mérleg pontos, vagyis fogynom kell, viszont nem kell túlsúlyt fizetni. (30. kg cuccal átmenni a világ másik részére szerintem csak pasi tud, nem akarok senkit bántani, de nekünk elég 8 poló, két pulcsi, két kabát, két cipő, pizsama, és ennyi ja zokni és alsógatya)
A magyar biztonsági ellenőrzés meglepően zökkenőmentes volt, bár elég sok műszaki cuccal utaztam, de nem izgultak. De az is igaz, hogy 20 éves tapasztalatom van a biztonsági átvizsgálásokban, így én is készültem, mindent úgy pakoltam, hogy nyugi legyen. Az is lett…
Milyen a sors? Pár nappal ezelött álldogáltunk az okmányirodában – csuda egy élmény, de ezt mindenki tudja – és szóba elegyedtünk egy mellettünk állóval, szokásos mindenki meséli a kalandjait papírgyári élményeit… mi is ő is. Azért jó a hosszú várakozási idő mert tényleg van idő beszélgetni, minden jó valamire! Szóval kiderült, hogy a hölgy a magyar határőrség tagja, és szabadságot kellett kivennie azért hogy a jogosítványát intézhesse. Őszintén utálom a kivételezetteket, de ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy azok akik az életüket kockáztatják, éjjel nappal riaszthatóak, millió veszélyes helyzetbe kerülhetnek azoknak legalább járhatna annyi bónusz szolgáltatás, hogy az irataik intézése miatt ne kelljen szabadságot kivenniük… nem? Na mindegy… nem nem mindegy.
Szóval megyek az útlevél ellenőrzésre… és igen ő volt aki kezelte az útlevelem Jó volt mosollyal elhagyni az országot.
ps. Igen lehet integetni a felszálló gépnek, és igen a bal oldalon a szárny mögötti én integettem, és igen lehet láni a síró rokonokat a kerítésnél, de az integetés is. pont.
