Légy okos és előre látó – én meg szerény vagyok – szóval nekem bejött, hogy amint lehetett az on-line rendszeren intéztem a check-in-t és gyorsan átmozgattam a helyem a gép által kiválasztottról máshová, így a teljes 15.000 km-en egyedül ültem egy-egy sorban, nem ült mellettem senki. Bejött. Így is kockásra ültem a pupullásom, nem egy leányálom a 28 óra repülés… de szó ami szó a légiutas kisérők végig kedvesek és érdemben segítőkészek. Bármikor bármit kértem kaptam. Az ennivaló teljesen megfelelő, sőt kifejezetten finom. Dohából Perthbe kétszer is volt kaja, mondhatom a legalább 10 órás tojásrántotta is tud finom lenni. Végül nagy nehezen megjött a gép Perthbe. Az utolsó egy másfél óra alatt én is kerestem az MH370-est, hátha… a legfrissebb hírek szerint van valami nyom… arrafelé. Nézegetve a fedélzeti infókat (sebesség, magasság, kinti hőmérséklet) plusz azt, hogy 2-3 óráig repül az ember 6-700 km/órás sebességgel és egyetlen szigetet se látni… tudom már sokan mondták, hogy a bolygónk neve rossz, mert nem föld, hanem víz… Na víz az van bőven!
Apróság, teljesen felesleges bármit is felvinni a gépre, kaja, pia etc vonalon, mert egyrészt adnak bőven, másrészt pedig gond lehet belőle. Nem is kicsi…
Végül megérkeztem Perth-be. Bazinagy nemzetközi reptér, a gépből kilépve ziher ami ziher egy duty free shop, pénzváltó és wc. Ami tiszta, jószagú, van papír, nincs égésnyom, és lehet biztonságosan használni – értsd nem kapsz el semmit – a Dohai wc kihagytam, mert épp takarították, de a gépeken, ill Perthben nagyon rendben volt.
Szóval érkezés, bevándorlás, útlevél kezelés. Az EU-s chippes útlevél dettó ugyanaz mint a türkmén. Csak az USA, UK, és Ausztrál állampolgárok útleveleit kezeli a gép. Igen teljesen automatikusan megy minden. Mi többiek sorba álltunk. A sor meglehetősen jól haladt, hiszen a normális rendszer szerint egy sorból hívnak az összes ügyintézőhöz. Ez roppant hatékony.
A gépen kapott papírt érdemes pontosan kitölteni mert az feltétele a belépésnek, és többször kelleni fog. Ja és tök felesleges a reptéren pénzt váltani, borzasztó árfolyammal és költségekkel dolgoznak. Én elfelejtettem, hogy otthon váltottam – 19 órát repültem és több mint 24 órája fenn voltam, így váltottam egy kis pénzt. Buktam 1200 forintot (ennyi azért nem a világ), de csak 20.000-ret váltottam… több is veszet Mohácsnál
A Kingsford Smiths reptérig kb. 30 rendőrrel, vámossal, migration officerrel illetve reptéri alkalmazottal beszéltem. Kb. 15 nyelven, mind angol volt. hááát. Igen van pár érdekes akcentus – az enyémen kívül is.
Ha gyorsan és fájdalommentesen akarsz bejutni akkor bontatlan tábla csokoládén kívül semmi se legyen nálad. Legalább 5 figyelmeztetés van, ha megszeged már visznek is a karanténba, az ausztrálokat is mint a pinty. (semmi innivaló, semmi gyümölcs, semmi hús, és praktikus nem nyaralni az előző fél évben afrikában)
Elöttem volt három nagyhangú fiatal flipflopos szörfös, na őket úgy kikapta az ügynök mint a pinty. Már landoltak is a karanténban.
A táskáimat itt is kétszer háromszor négyszer átvilágították, szóval a laptopot egy hétig nem kell tölteni…
Perthben két reptér van – Sydneyben 3 is – az egyik az International, a másik a Domestic, a belföldi járat innen indul röpke 3500 km-es útjára. A transzfer ingyenes a személyzet segítőkész, mosolygós, és teljesen érthető angolt beszél.
Át a kettes reptérre – mindegyik minimum 2-3x akkora mint a Ferihegy – check in 2 perc. Fel a terminálhoz szintén 2 perc. Ja elötte alapos vizsgálat újra, táska, robbanó és kábitószer nyomok molekuláris elemzése minden. Persze mosolyogva udvariasan. Gondolom a glock előkerült volna ha a gép nem zöldet mutat…
Szerencsére a hölgyek itt se tudják melyik a bal melyik a jobb… nekem mindenesetre jobbra kellett mennem. Kedves volt amúgy láttam hogy tényleg nem tudja merre mi van.
A Virgin Perth-Sydney járat a röpke 3500 km is letudta.
Ja a nemzetközi reptéren van, a belföldin már nincs ingyen wifi. Érdemes pár roaming smsre áldozni.
A gép pontosan landolt, de elötte csudaszép látványban volt részem…
